Elképesztően jól sikerült az Opel Insignia formája. Mint egy jó regény, nehéz betelni vele. Utoljára az első Opel Vectra adta ezt az élmény, persze vonatkoztassunk el napjaink kőműves autójától, és korának, a nyolcvanasok végének autóival vessük össze. Akkor nagyon kerek kis forma volt. Szóval ennyire lendületes formájú Opel rég járt az útjainkon, talán a Calibrát tudom hatásilag az Insigniához hasonlítani. 



A kis spoilerkészlet kifejezetten jól áll az autónak


Nem csoda, hogy a rokon Chevy Cruze formavilága is helyből az Insignia vonalait utánozza. Ráadásul a tesztautónk viselt egy mutatós, de nem hatásvadász spoilerszettet és irtó kényes, de nagyon cool 19 colos könnyűfémfelniket. Mindez a divatfehér színnel nagyon eltalált kis egység.


Szép vonalak jellemzik az autót

Ráadásul az egyéni forma nem megy a használhatóság rovására. A kocsi igazi szélcsatorna szülött, fölösleges kidomborodások, vagy légnyílások nélkül. Bár alacsonynak hat optikailag a tető, igazán az övvonal magas, így könnyű beszállni az autóba, akár elölre, akár hátra. 


A tükörben ugyan nincs index, de ha leverjük olcsóbb a javítás

És ekkor jöttek a meglepetések: az Opelekre jellemző szögletesség, darabos működés nyomát sem mutatja az Insignia. Az ajtókilincs kis húzásra old, az ajtóval nem kell bírkózni, nem kondipótlónak állították be a határolókat. 


Az alapmodellben azért ne keressük a fémpedálokat és a bonyolult multimédiát

Beülve igazán izgalmas világ fogadott. Ívek és lendületből húzott vonalak mindenütt, lekerekített formák, bonyolult, mégis harmoniát mutató alakzatok. A műszerfalpult és kardánbox körülöleli a vezetőt, és a design parancsára nagyon szép felülettel kényeztetik a szemet, igaz amint pakolóhelyeket keresünk már kevésbé örülünk a kimunkált formáknak. 



Hátul is kívánatos a környezet, kényelmes az ülés, szép a kidolgozás

Tesztautóm nyakig volt tömve extrákkal, úgy biztonsági, mint komfort szolgáltatásokkal. A legértékesebb plusznak az igen jól formált üléseket tartottam, esetünkben bőrkárpitozással - bőrből jutott máshová is, jó tapintású anyag volt, szép varrásokkal. Az ülések amúgy bár jól tartották a testet, mégsem sportosak, inkább fotelszerűek, igen kényelmesek hátul is. A helykínálat is rendben volt mindkét sorban minden tekintetben - magamhoz viszonyítok, 172 cm testmagasság.


Tényleg dögös: perforált bőr az ülésen az ülőfelület, a kormányon a karima negyede. Szép a világos cérnés varrás

Csendben és izomból dolgozik a kétliteres turbó


A hajtáslánc elég kiegyensúlyozott, amit az is mutatott, hogy erős gyorsításkor nem akart az autó egyszerre háromfelé menni. Bár érezhető a kormányon megvezető hatás, nem uralhatatlan, se nem veszélyes, igazán jól kézbentartható a jármű. 



Nagy kerék, mégsem ráz. A tesztautó felnijei tucatnyi járdázásról árulkodtak, hát igen, sérülékeny portéka


A rugózás a szuperperes gumik ellenére komfortos maradt, bár hozzáteszem én kedvelem a feszesebb karakterisztikát - nem a rázóst, azt rühellem, az az elrontott rugózás. Manőverezés és kanyargózás közben is nagyon jól kezelhető az autó, sőt az elvarászolt forma ellenére a parkolás sem nyűg vele.



Nagy a csomagtartó és kényelmesen pakolható