Nem fogok velük száguldozni, se cirkálni a tengerparton a kabriók között, se gyalogosokat ijesztgetni a belvárosban. Viszont úgy visznek el innen-oda, akár családostul, hogy a saroglyába behajigált cuccok mellett bőven elférünk, viszonylag egyszerű technikájuk pedig olcsó fenntarthatóságot ígér. Ilyen gondolatokkal kértem el az autók kulcsát.

A pofás kinézettel felruházott Citroen Berlingo nem lepett meg. Kicsit nagyobb mindenfelé, mint az elődje, divatos jelenség, megkapta a már ismert motorokat – 1,6 literes dízel volt a próbakocsiban. Bőven elég benne a hely elöl-hátul, kényelmesen rugózik, a dobozsága ellenére csöndesen fut, az üléseiben hosszabb ideig is el lehet időzni fáradtságérzet nélkül, autópályatempón is jogosult a belső sáv használatára, nem érzi ezt erőltetésnek a vezető. Kanyarokban azért jelez, hogy nem versenytempóra készült. A műszerfala az elődjénél (amely továbbra is kapható Berlingo First néven) várszerűbb, elég komor hangulatú így, pedig ezeknek az autóknak, mármint a családiasított, szabadidősített kistehereknek a legnagyobb vonzereje szememben a jókedv, amit sugározni képesek – persze a totál észérvek, praktikum, hely mellett. Szóval így most kicsit ein-zwei németes a feeling, hogy adjunk a nyelvek keveredésének. A hátsó ülés, ugyanúgy, mint az elődben elég padszerű, viszont többet költöttek a kárpitozásra. Ha teljesen őszinte vagyok, bár látom az új modell előnyeit és technikai előrelépését, nem tudom, miért ne válasszam az olcsóbb régi modellt, amelynek már biztosan nincs típushibája és a kategóri alapértékeit megkapom tőle. Persze az új jobban néz ki és biztosan nagyobb a presztizsértéke is, és kisebb lesz a használtpiaci értékvesztése az első években.

Átülés a Citroen Nemo Combi ülésébe, amely XTR-ként emelt hasmagassággal és terepesebb megjelenéssel is kapható. De valószínüleg többen veszik majd az alapváltozatot. Ebbe a próbakocsiba a 68 lóerős, bocsánat az árlista szerint 70 lóerős 1,4 literes HDI motor szolgált, ötgangos váltóval – most bevezető akciós áron hajszállal 3 millió alatt megkapható. Tényleg kicsit olyan, mint egy zanzásított Berlingo. A belső arányai, a tetőkárpit kialakítása, mind a nagyobb testvérre emlékeztetnek. Viszont sokkal fiatalosabb belül, a formaterv harmonikusabb és ötletesebb, elég a műszerfalra nézni. Elindulva olyan érzésem van, mintha Luigi lennék 1975-ben Rómában, és a haverokkal bevágódunk a céges Fiorinóba és irány a tengerpart. A kis dízel nem egy bajnok, 80-nál dugom csak az ötödiket, alatta korainak érzem. Közben zúg morog a jármű, innen is onnan is lemezfelületek mosolyognak rám. Ez még nem olyan gond, hiszen számos kisautóban megszokhattuk már, viszont a csomagtérrész feletti kisablakok helyén is lemez van. Így nagyon teherautó-ülésekkel a hangulat. Szinte már érzem, ahogy minden Audis le akar majd tolni.

Gondolkozom kinek, minek ez a jármű, és fordulok meg. És jé, egy húszforintoson helyben fordult. Alig négy méter hosszú. Tehát igazi élettere a város, autópályán semmi belsőzés, mint a Berlingóval, marad a szelíd külső sáv piánóban, viszont városban ugrándozhatok, mint anno az AX-szel. Közben van a kocsinak egy 356 literes csomagtartója, amely plafonig 884 liter. Ezt egy hasonló áron kínált kisautó sem tudja. Nincs nyűg, hogy hova tegyem előbb a bringát, majd a babakocsit. A plázák és hipermarketek direkt szűkre osztott parkolóiban is ki lehet szállni hátulról, mert tolóajtókat nyitogatunk. Közben vélhetően még a fél millióval olcsóbb benzines sem fogja lezabálni a gatyánkat, ami a mai időkben direkt előny. Egy biztos, ha vásárolnék csak vidám színekben venném a Nemo-t és a Berlingo-t egyaránt és a Nemo esetén nem félnék megvenni a dízelnél jóval olcsóbb benzines alapmodellt.






Érdekes lehet: Berlingo törésteszt